Amikor odakinn vihar tombol, lennél-e a belső békém?
Amikor nem hisznek bennem, nevetnél-e velem a végén?
Ha fáradtan és mocskosan hazaérek, ugyanúgy csókol-e ajkad?
Ha kilátástalan a harc, ugye akkor sem mondanád, hogy hagyjad?
Lennél-e az istennőm, akit a tenyeremen hordoznék?
Szeretnél-e akkor is, ha dokk-munkásként dolgoznék?
Hinnél-e bennem, amikor mindennek vége?
Adnál-e ennem, amikor nem telik kenyérre?
Lennél-e a napom, ami beragyogja a holdam?
Szeretnél-e akkor is, ha régen más voltam?
Szeretkeznék-e akkor is tüzesen, ha eljött már a reggel?
Magadhoz húznál akkor is, ha nekem már mennem kell?
Ígérd meg, míg tűz ég bennem:
Soha nem fogsz vissza s hogyha messzi földről hazatérek,
szíved mindig nyitva!
[Refrén]
Lennél-e a királynőm, és lehetnék-e királyod?
Ha kívánod, lábaid elé hozom a világot!
Szereted-e amit, ahogyan csinálok? Ha így van, súgd a fülembe, hogy imádod.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése