2010. március 17., szerda

a világ amit annyira imádtok...

 
Zene: [Amy Winehouse-Stronger than me]

Sajnos elég hazug világban élünk.Nem bízhatsz meg szinte senkiben.Olyan ez ,mint amikor belépsz egy ruhaüzletbee ,és elönt az a mámor az a fantasztikus érzés amit a sok remek ,más -más anyagból készült holmi áraszt.Rögtön megtalálod a neked legszimpatikusabb darabokat.Az eladó biztosra állítja ,hogy a te kiszemelt ruhadarabod ami rögtön megbabonázott 100% pamut.És mivel az agyad automatikusan azt mondja vedd meg ,vedd meg...ezért egy percig sem kételkedsz és megveszed ,majd hazaviszed.Aztán amikor véletlenül a címkéje a kezedbe kerül csalódottan veszed észree ,hogy a "csodálatos" ruhának csak 10%-a pamut.Az emberekkel ez ugyanígy van.Én nem ítélek meg senkit a külsője alapján ,de viszont ha jól kiismerem akkor már kialakul egy végleges vélemény.Teljesen különböző emberek vannak.Ezt az is bizonyítja ,hogy van akinek 10 perc után látod a valódi arcát ,de van akit csak évek után tudsz megtörni ,mert annyira jól játssza azt a szerepet amit ő választott magának.Szerintem mindenkinek van egy másik arca..a jó benyomás érdekébeen.Elég szánalmas...sokkal könnyebb lenne ha mindenki önmagát játszaná.A talpnyalásnál gusztustalanabb dolgot meg még nem láttam.De mint az előző bejegyzésben is írtam mindig az baszik rá aki nem áll egyszerre több lábon... 
(Fotó:Simák Gergő)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése